UTAZÁS

Utolsó harc

Ennyit ér az életünk, édesség és pár doboz konzerv.

És mi, mi, akik itt maradtunk, akár forduljunk fel.

Két hét nem volt elég, a nagyvilág bele se rendült.

Ott kinn, mindez csak újsághír, míg a kötélen testünk kihűl.

Utolsó harc, utolsó töltény. A példa él, nincs más remény.

Mi döntünk így, s nem kell a nyálas részvét. Sorsunk miénk!

Halálunkért ki ül majd törvényt? Mit ér a szó: testvériség?

Elvérzünk mind, de vérünk el nem mossa mások szégyenét!

Nem, én nem nyitok a bitófára, nem!

Nem az intézetbe visszamenni, nem!

Inkább lefekszem a tankok elé, gránáttal a kezemben,

Hogy robbanjanak darabokra széjjel, együtt velem!

Nem, nincs vége, nem lehet, nem!

Ilyen könnyen nem adjuk fel!

Ordíthatsz vagy sírj, semmi nem segít,

Hagyd már abba, térj észre, figyelj! Óóó!

Azon a buszon volt egy magyar is, várj!

Egy bajtársunk, egy sebesült forradalmár.

Ki kell innen jutnia, segítenünk kell,

Hogy rólunk ő az igazat mondja el.

A dombokon át elébük kerülünk……gyere!